Sikerülni fog! – Az optimizmus gyakorlása a Kenguru csoportban
Az októberi hónapban a Boldogságóra programjának keretében egy különösen fontos és életre szóló témával foglalkoztunk a Kenguru csoportban: az optimizmus gyakorlásával.
De mit is jelent a derűlátás óvodáskorban? Célunk, hogy a nehéz vagy bosszantó helyzetekben is megtanulják keresni a megoldást: mi az, ami segíthet, mi sikerülhet legközelebb, és mit tanulhatunk egy-egy próbálkozásból?
A foglalkozások során igyekeztem játékos formában közelebb hozni a gyerekekhez az optimizmus lényegét. Közösen dolgoztunk fel olyan mindennapi szituációkat, amelyekkel az óvodában lépten-nyomon találkoznak.
Különböző helyzeteket meséltem nekik, a gyerekek pedig keresték a pozitív folytatásokat. Amikor felvetettem, hogy „nem sikerült felépítenem a tornyot”, rögtön érkeztek a lelkes válaszok: megpróbálják újra, építenek egy kisebbet, vagy segítséget kérnek a társuktól. Ugyanígy kerestünk jó megoldásokat arra is, ha elromlott egy játék, ha az eső miatt nem tudtunk kimenni az udvarra, ha nem úgy sikerült a rajz, ahogy elterveztük, vagy ha a legjobb barátunk épp egy másik gyermekkel játszott. Ezeken a beszélgetéseken keresztül a gyerekek észrevétlenül sajátítják el a rugalmas gondolkodást, és megtanulják, hogy a „nem sikerült” helyett a „még próbálkozom” szemlélettel haladjanak tovább.
Önismeret és megerősítés: A Tükörjáték
Az optimizmus alapja a belső biztonságérzet és az egészséges önkép (önismeret és megerősítés). A témakör mélyítéseként „Tükörjátékot” játszottunk, amely segített megerősíteni a gyerekek önmagukba vetett hitét. Elsőként én mutattam be a játékot, majd a gyerekek egymás után következtek. A feladat során mindenkinek meg kellett fogalmaznia a tükörbe nézve, hogy mit szeret önmagában, miben tartja magát ügyesnek vagy értékesnek. Azoknak a kisgyerekeknek, akiknek még nehezebben ment saját pozitív tulajdonságaik megfogalmazása, szeretettel nyújtottam segítséget: elmondtam nekik, én mit szeretek bennük, és milyen értékes tulajdonságokat látok bennük nap mint nap. A végén minden gyermek a tükör segítségével rajzolta le magát.
Az ősz csodái és az Állatok Világnapja: Optimizmus a természetben
Az ősz az elmúlás, a természet elcsendesedésének időszaka. Fontosnak tartottam, hogy a gyerekek a természet átalakulásában is meglássák a szépséget és a megújulás lehetőségét. Októberben különösen sokat tartózkodtunk a szabadban. Kirándulásaink során közösen fedeztük fel az őszi avar kincseit, és a hónap elején megünnepeltük az Állatok Világnapját is. Sokat beszélgettem a gyerekekkel arról, hogyan gondoskodhatunk a körülöttünk élő élőlényekről a hűvösebb idő beálltával. Bár a madarak egy része elköltözik, és az állatok lassan felkészülnek a téli álomra, megtanultuk optimistán szemlélni ezt a folyamatot: tudjuk, hogy a természet most pihenni tér, mi pedig segíthetünk nekik madáretetőkkel és gondoskodással, hiszen tavaszra újra megtelik majd élettel az udvar.
A felnőtt minta ereje
Nekünk, pedagógusoknak és szülőknek különösen felelősségteljes szerepünk van ebben az időszakban. A gyermekek elsősorban a felnőttek mintáján, reakcióin és szavain keresztül tanulják meg az optimizmust. Ha azt látják tőlünk, hogy a nehézségekre nem elkeseredéssel, hanem megoldáskereséssel válaszolunk, ők is ezt a mintát építik be a mindennapjaikba.
Bízunk benne, hogy a Kenguru csoportosok ezzel a sok szép élménnyel és játékkal felvértezve bátrak, kitartóak és bizakodóak maradnak a mindennapi kalandjaik során!
Kurucz Katalin
Óvodapedagógus
Apró örömök a mindennapokban – Így indult a Boldogságóra programunk szeptemberben a Kenguru csoportban
A gyermekek igazi mesterei a jelen megélésének, hiszen nap mint nap őszinte rácsodálkozással tekintenek a körülöttük lévő világra. Egy különleges formájú falevél, egy sima kavics, egy illatos virág, egy apró bogár a fűben, vagy éppen egy sikeres otthoni kísérlet mind-mind hatalmas csodát jelent számukra. Nekik valójában nem kell elmagyarázni, mik is azok az apró örömök, hiszen a mindennapjaikban, a szabadidejük legnagyobb részében természetes módon ebben élnek. A Jobb Veled a Világ Alapítvány Boldogságóra programjának keretében a szeptemberi hónap témája az apró örömök élvezete volt. A foglalkozások elsődleges céljaként azt tűztük ki, hogy segítsünk a gyermekeknek tudatosítani, felismerni és értékelni ezeket az apró pillanatokat. A közös beszélgetések, játékok és kreatív tevékenységek során megoszthatták egymással, mi okoz nekik örömet, és megtapasztalhatták, hogy a kedvesség, a közös játék, a természet szépségei vagy egy ölelés is mind hozzájárulhatnak a boldogsághoz.
A szeptemberi témát végig kísérte a mozgás és a játék varázsa. A hónap egyik legmeghatározóbb eseménye a Sportnap volt, ahol a gyermekek játékos vetélkedőkön és mozgásos feladatokon keresztül tapasztalhatták meg az aktív kikapcsolódás erejét. A mozgás nemcsak energiával töltötte fel őket, hanem a csapatszellem és az egymásra figyelés által számtalan örömteli pillanatot is szerzett számukra.
A Boldogságóra témáját szervesen beépítettük a többi tevékenységi területbe is. A mozgás örömét gyönyörűen kiegészítették az ének-zenei élmények, az énekes játékok és a vidám gyermektánc, amelyek sodró lendületükkel, ritmusukkal és a közös mozdulatokkal varázsoltak mosolyt mindenki arcára. A dallamok és a tánc által átélt felszabadultság még közelebb hozta egymáshoz a gyermekeket.
A mesék és az érzelmi nevelés terén meghallgattuk Bezzeg Anna Újra együtt című meséjét, amely tökéletes alapot adott ahhoz, hogy a nyári szünet utáni újbóli találkozásról, a barátságról és a közösségi élmények értékéről beszélgessünk, fejlesztve a gyermekek érzelmeinek kifejezését. A kreatív és alkotó tevékenységek során a gyermekek rajzokban és kézműves alkotásokban jelenítették meg a számukra legkedvesebb pillanatokat.
A téma zárásaként egy élménydús sétát tettünk a természetbe, ahol a külső világ tevékeny megismerése kapott főszerepet. A friss levegőn, a természet szépségeit megfigyelve minden gyermek elmondhatta, milyen apró öröm érte őt aznap, és megoszthatta a többiekkel, hogy ez miért volt számára igazán fontos.
Egy rendkívül mozgalmas, szeretetteljes és élményekben gazdag szeptemberi boldogsághónapot zártunk. A gyermekek az évkezdés során számos új ismerettel, mélyülő közösségi kapcsolatokkal és sok-sok pozitív érzéssel gazdagodtak, ami megalapozta az előttünk álló év derűs, pozitív szemléletét.
Tóth Krisztina
Óvodapedagógus
Boldogságóra a Malacka csoportban:
HÁLA
Tízórai után ráhangolódás vette kezdetét. A gyermekek körbe leültek, ez a Hála- kör, majd megbeszéltük a kis óvodások nyelvén, hogy mi is az a hála, az az érzés, amkor a szívünk meleg lesz, mert örülünk annak, amink van, vagy annak, amit valaki tesz értünk. Körbe adtuk a csoport jelképes malacka plüss állatkáját. Akinél a tárgy volt, meg kellett neveznie egy dolgot, amiért hálás. (pl: hálás vagyok, mert anya palacsintát sütött…)
Majd kimondtuk együtt a varázsszavakat: Köszönöm! Hálás vagyok!
Ezután elkészítettük a mókás szemüvegeket, melyek különleges erővel bírtak. Ha ezt feltesszük, csak olyan dolgokat vehetünk észre a csoportszobában, ami szép, ami jó, vagy amiért köszönetet lehet mondani (pl: tisztaság, játékok, barátok…)
A hála tanulható és tanítható. Ha már nagycsoportos korban megmutatjuk a gyermekeknek, hogyan nézzenek a világra a „varázsszemüvegen” keresztül, olyan belső iránytűt adunk a kezükbe, amely egész életükben a boldogság felé fogja vezetni őket.
A nagycsoportosok még a meséken és a játékon keresztül tanulnak a leghatékonyabban. Egy egyszerű történet- mint Pöttöm, a kis rigó meséje, aki borús idő helyett megtanulta észrevenni a csillogó esőcseppeket.
Közösen készítettünk HÁLA- fát, melynek a leveleire mindenki lerajzolta a saját kis ovis boldogságát.
A foglalkozás végén felcsendülő Boldogságóra dalok és a közös ölelésláncok pedig érzelmileg is megkoronázták a napot.
Megbocsátás
Az óvodáskor a társas kapcsolatok tanulásának egyik legérzékenyebb időszaka. A gyermekek ekkor kezdik igazán megélni a barátságokat, konfliktusokat és azt is, hogy milyen érzés megbántani valakit- vagy éppen megbántva lenni. A megbocsátás témája ezért kiemelten fontos a Boldogságóra foglalkozás során.
A csoportban minden nap van egy beszélgetőkör, ahol a gyermekek elmondhatják, hogy mi történt velük, hogy érzik magukat. Ezen téma alkalmából beszélgetést kezdeményeztünk, hogy konkrét helyzeteken keresztül fogalmazzuk meg érzelmeinket.
A gyermekek számára így fordíthatjuk le:
- amikor valaki megbánt, az „fáj”
- de ha megbocsátunk, a szívünk újra könnyebb lesz
- a barátság fontosabb, mint a harag
- ha bocsánatot kérünk nem elég, igyekezzünk egy jó cselekedettel jóvá tenni
Az érzelmekről képeket készítettünk, grimaszoltunk, hogy vizuálisan is lássák a gyermekek az érzelmeket.
Milyen, amikor szomorú arcot vágunk, vagy mérgesek vagyunk, vagy éppen fájdalmat érzünk.
Bocsánatkérést is gyakoroltuk, hiszen ennek fontos üzenete van. Amikor bocsánatot kérünk fontos a szemkontaktus, kedves hang, ölelés.
Szívecskés gyakorlaton át szemléltettem, hogy mit okoz, ha valaki megbántja a másikat. Összegyűrtünk egy szívecskét, miközban a gyermekek mondhattak helytelen tetteket, majd szép szavakkal, tettekkel ( pl: simítás) illették, és láss csodát, a megbocsátás kisimította a szívet,de már nem lett ugyanolyan. Látjátok?-a szavak, tettek nyomot hagynak, ezért is fontos kedvesnek lenni!
A megbocsátás fejleszti az empátiát, az érzelmi intelligenciát, a konfliktuskezelést, és erősíti a közösséget.
Vágási Zsuzsanna
Megküzdési stratégia
Mint minden nap, ma is beszélgetőkörrel indítottuk a napi tevékenységet a gyermekekkel.
„A haragom kifújom, mint a cica nyújtózom” rövid mondókával mély re beszívtuk a levegőt, majd hosszan kiengedtük magunkból.
Majd elmeséltem a gyermekeknek egy rövid történetet két kis barátról (nyuszi és mackó), akik együtt játszottak, de nyuszi véletlenül ellökte mackót, aki elesett és sírni kezdett. Nyuszi megijedt, és elszaladt, de közben nagyon rosszul érezte magát. Visszament Mackóhoz és ezt mondta:
- Sajnálom, nem akartalak bántani.
Mackó még egy kicsit szomorú volt, de azt mondta:
- Megbocsátok, játszunk együtt tovább!
És újra együtt nevettek.
Megbeszéltük, hogy vajon mit érzett Mackó, Nyuszi, és mi történt, amikor megbocsátottak?
A gyermekek kezdték mondani az emlékeiket, hogy ilyet már ők is átéltek, de előfordult, hogy szándékosan bántotta valaki a másikat. Megbeszéltük, hogy ilyet nem szabad, és felelevenítettük a szívecskés témájú foglalkozást, hogy mit is okoz, ha valaki szándékosan bántja a másikat.
Majd kértem a gyermekeket, hogy mondok szituációkat, és mutassák az érzést mimikával:
- valaki elvette a játékodat
- valaki ellökött
- valaki azt mondja: bocsánat
- kibékültök a barátoddal
- vagy, nem sikerül valamit megcsinálnom
Beszélgettünk arról, hogy: Mit tehetünk, ha mérgesek vagyunk, vagy mit csináljak, ha valami nem sikerül? Hogyan nyugszom meg, ha sírni lenne kedvem?
Jöhet egy „megnyugszom” légzés, elmondom, hogy mi fáj-érzések kimondása, hiszen már ez csökkenti a feszültséget, segítséget kérek egy felnőttől, vagy esetleg kirajzolhatjuk magunkból. Ha valami nem sikerül elsőre, nem adjuk fel, hanem újra próbáljuk.
A megküzdési stratégiák segítik a megbocsátást is:
- ha meg tudok nyugodni-könnyebb megbocsátani
- ha el tudom mondani az érzéseimet- kisebb a konfliktus
Lezárásként meghallgattuk Bagdy Emőke Ellazulni jaj de jó dalát.
Vágási Zsuzsanna
A mozgás öröme a középső csoport mindennapjaiban
Óvodai életünkben kiemelt szerepet kap a mozgás, hiszen a gyermekek fejlődésének egyik legfontosabb alappillére. Középső csoportosainkkal a mozgás szeretetét és fontosságát a mozgáskotta módszer segítségével ismertetjük meg, amely számukra nem csupán fejlesztő tevékenység, hanem valódi örömforrás.
A gyermekek számára a tornázás nem „feladatként” jelenik meg, hanem izgalmas kalandként. Egy-egy foglalkozás során például akadálypályává alakul a tornaterem, ahol kihívásokkal teli, mégis játékos módon próbálhatják ki magukat. A szem-kéz-láb koordináció összehangolása közben észrevétlenül fejlődnek azok a képességeik, amelyek később az iskolai életben és a mindennapokban is nagy jelentőséggel bírnak.
Nem ritka, hogy már reggel, tornaruhába öltözve, izgatottan várják a közös mozgás idejét. Ilyenkor a csoportszobában is különösen gyorsan „rendbe kerülnek” a játékok, hiszen mindenki szeretné mielőbb elkezdeni a várva várt foglalkozást.
A tornaterembe érve a gyermekek maguktól idézik fel a közösen megbeszélt szabályokat: hogyan vigyázhatnak saját magukra és társaikra. Külön hangsúlyt kap a másikra való odafigyelés, az előzékenység, valamint a társ testi épségének tiszteletben tartása. Ezek az élmények nemcsak a testet, hanem a közösségi érzést és az empátiát is erősítik.
A feladatok koncentrációt és kitartást igényelnek, a sikeres megoldás pedig minden alkalommal örömteli élményt nyújt. A „nekem ez már megy!” érzése erősíti önbizalmukat, miközben nemcsak testük, hanem lelkük is fejlődik. Gyakran előfordul, hogy a gyermekek még egy-két plusz kört is szívesen mennének az akadálypályán, mert annyira élvezik a kihívásokat. És persze vannak „kihagyhatatlan” elemek is – például a bordásfal, amely szinte minden pálya sztárja, és amelyet senki sem szeretne kihagyni.
A foglalkozások végén közös csapatjátékkal zárunk, ahol egymást biztatva, örömmel mozognak, futnak, játszanak együtt.
Miután átmozgattuk a testünket, pihenésképpen, körbeültünk a csoportszoba szőnyegén és közösen megbeszéltük, melyik testrészünk hol található és mire használjuk. A beszélgetést követően egy nagy közös emberalakot készítettünk, amelyhez minden gyermek egy-egy testrészt rajzolt – így született meg közös alkotásunk.
Hiszünk abban, hogy a mozgás nemcsak fejleszt, hanem örömöt és boldogságot ad, miközben erősíti a testet és a lelket egyaránt.
Vágási Zsuzsanna
Célok
A tavasz közeledtével, a tavaszi szünet előtt csoportunkban egy kedves beszélgetéssel indítottuk a napot: arról meséltek a gyerekek, ki hogyan tölti majd a szünetet. A történetekből hamar kibontakoztak a vágyak, álmok, és innen természetes módon jutottunk el ahhoz a gondolathoz, hogy mindannyiunknak lehetnek céljai – olyanok is, amelyekért már most is tudunk tenni.
Több kisgyermek megfogalmazta, hogy szeretne megtanulni két keréken biciklizni, segédkerék nélkül. Volt, akit a nagyobb testvér példája motivált, mást az a vágy, hogy egyszer így érkezzen az óvodába. Volt, aki a görkorcsolyázás elsajátítását tűzték ki célul. Ezek a célok számukra nagyon fontosak, igyekszünk őket ebben támogatni a mindennapok során: észrevesszük és kiemeljük a fejlődés legapróbb jeleit is. Egy-egy dicséret az egyensúly javulásáért, a kitartó gyakorlásért vagy a figyelem fejlődéséért hatalmas lendületet ad nekik.
A célok mellett sokat beszélgettünk arról is, milyen örömet ad, ha segíthetünk másoknak. A gyerekek lelkesen mesélték, ki miben segít otthon: van, aki a konyhában tevékenykedik, más az étkezések előkészítésében vesz részt. Minden asztalnál van egy-egy napos, aki az adott napon megterít a társainak: tányért, poharat, evőeszközt és szalvétát készít elő. A gyerekek nagy örömmel végzik ezt a feladatot, büszkék arra, hogy segíthetnek, és közben saját maguknak is örömet szereznek azzal, hogy hasznosnak, fontosnak érezhetik magukat.
A mindennapokban az alkotás is fontos szerepet kap. A gyerekek nagyon szeretnek rajzolni, színezni, még ha ez néha kihívást is jelent számukra. Előfordul, hogy nehéz egy-egy színezés, nem „kimenni a vonalból” vagy hamar elfárad a kezük egy nagyobb feladat során. Ilyenkor különösen fontos a biztatás: minden apró fejlődést észreveszünk, és nemcsak mi, hanem a gyerekek egymást is dicsérik. Egy-egy kedves szó, elismerés szinte szárnyakat ad – az alkotás öröme, a kitartás eredménye pedig valódi boldogsággal tölti el őket.
Ezek a mindennapi helyzetek mind azt erősítik a gyerekekben, hogy érdemes célokat kitűzni, és lépésről lépésre haladni feléjük. Már ebben az életkorban is fontos megtapasztalniuk, hogy képesek fejlődni, tanulni, és elérni azt, amit kitűztek maguk elé. Az apró sikerek számukra hatalmas örömöt jelentenek, és megerősítik bennük a hitet: képesek rá.
Hiszünk abban, hogy ezek a kicsi, mégis jelentős lépések alapozzák meg azt az önbizalmat és kitartást, amelyre később nagy célok megvalósításakor is építhetnek – és amely által egyszer majd ők maguk is szebbé, jobbá formálhatják a világot.
Vágási Zsuzsanna
Fenntartható boldogság
A Föld napja alkalmából különleges élményben volt része középsős óvodás csoportunknak. Ezen a napon arról beszélgettünk, hogyan tehetjük boldogabbá a Földet – és közben hogyan találhatunk mi magunk is örömöt a gondoskodásban, a „fenntartható boldogságban”.
A foglalkozás egy izgalmas meglepetéssel indult: a gyerekek egy borítékot találtak a csoportban, benne egy levéllel… magától a Földtől! A levélben a Föld „mesélte el”, hogy szomorú és beteg, és a gyerekek segítségét kérte. Már ez a helyzet is nagy lelkesedést váltott ki – a gyerekek örömmel vállalták a feladatot, fontosnak és hasznosnak érezték magukat, hiszen segíthetnek.
Elsőként közösen beszélgettünk arról, miért is lehet szomorú a Föld, és mit jelent az, hogy vigyázunk rá. Ezután a gyerekek feladata az volt, hogy a csoportban „elrejtett” szemeteket megkeressék, majd közösen szelektíven szétválogassák azokat. A keresés során lelkesen segítették egymást, együtt gondolkodtak, tanakodtak, melyik hulladék hova tartozik. Közben arról is beszélgettünk, miből készülnek a tárgyak, és miért fontos, hogy a megfelelő helyre kerüljenek. Örömteli volt látni, milyen természetesen működtek együtt: segítették egymást a helyes megoldás megtalálásában, figyeltek egymásra, és közösen örültek a sikernek.
A beszélgetés során a gyerekek saját ötleteikkel is hozzájárultak: elmesélték, ők hogyan tudnak segíteni a Földnek a mindennapokban – például azzal, hogy nem szemetelnek, odafigyelnek a vízhasználatra, vagy éppen újrahasznosítanak. Ezek a gondolatok mind azt erősítették bennük, hogy apró tetteikkel is sokat tehetnek.
A nap végén egy közös, saját kis „kertet” is készítettünk. Egy kézzel készített kis házikó elé földet tettünk, amelybe fűmagot szórtunk. A kert gondozása azóta is a gyerekek feladata: minden nap locsolják egy kis kézi spriccelővel, figyelik a növekedést, és izgatottan várják az első zöld hajtásokat. A közös gondoskodás és a növény fejlődésének megfigyelése mindannyiunk számára örömteli élménnyé vált.
Ezek a játékos tevékenységek mind azt a célt szolgálták, hogy a fenntarthatóság ne csupán egy fogalom legyen a gyerekek számára, hanem egy olyan élmény, amely örömmel tölti el őket, és amelyhez szívesen kapcsolódnak a mindennapokban is. Hiszünk abban, hogy a környezet iránti szeretet és felelősség már egészen kicsi korban is megalapozható – játékosan, közösen, örömmel.
Mert a fenntartható boldogság nem a nagy dolgokban rejlik: ott bújik meg a mindennapi apró tetteinkben, amelyekkel együtt sokat tehetünk a világunkért.
Vágási Zsuzsanna
Boldogságóra a Kenguru csoportban
A decemberi Boldogságóra témája az „apró örömök” témája volt. A decemberi időszak
önmagában is tele van várakozással, csendes örömökkel és meghitt pillanatokkal, ezért a téma
feldolgozása során arra törekedtünk, hogy a gyermekek a csoport mindennapjaiban
megjelenő, természetes örömforrásokat vegyék észre és éljék meg.
A foglalkozások és a hétköznapi tevékenységek során a gyermekek figyelme egyre inkább a
mindennapi élmények felé fordult. Egy-egy gyümölcsnap alkalmával a kóstolás, tapintás,
illatolás és közös feldolgozás egyszerű, mégis örömteli pillanatokat teremtett. A gyerekek
kíváncsian fedezték fel a gyümölcsök és zöldségek színét, formáját, állagát és ízét. Az új
ízekkel való találkozás éppúgy örömforrást jelentett, mint a már ismert kedvencek
felismerése.
Mézeskalácsot készítettünk, amely során az együtt tevékenykedés, az egymásra figyelés és az
alkotás öröme jelent meg. A gyermekek közösen dolgoztak, ötleteket osztottak meg,
díszítettek, és szeretettel készítették el saját mézeskalácsaikat. Ezek a pillanatok csendben
erősítették a közösségi élményt.
Az adventi időszakhoz kapcsolódóan a hétfőkön gyertyagyújtással, a mindennapok során
pedig az adventi kalendárium nyitásával éltük meg a várakozás örömét. Ezek a visszatérő,
egyszerű rituálék biztonságot adtak, és segítették a gyermekeket abban, hogy megéljék a jelen
pillanatát.
Az „apró örömök” témája így nem különálló eseményekhez kötődött, hanem a csoport
életének természetes részeként jelent meg. A gyermekek fokozatosan megtapasztalták, hogy a
jó érzések sokszor nem nagy eseményekhez kötődnek hanem a boldogság sokszor a
hétköznapok csendes pillanataiban rejlik.
Bízunk benne, hogy ezek az élmények hosszú távon is segítik őket abban, hogy észrevegyék a
mindennapok apró örömeit.
Boldogságóra a Kenguru csoportban
A novemberi Boldogságóra központi témája a társas kapcsolatok ápolása volt. A
foglalkozások tervezésekor célkitűzésem a harmadik témához kapcsolódóan a közösséghez
tartozás élményének erősítése, valamint az empátia és az együttműködés fejlesztése volt.
Ennek érdekében olyan csoportkohéziót erősítő tevékenységeket valósítottunk meg, amelyek
elősegítették a gyermekek közötti kapcsolatok elmélyítését.
A téma bevezetéséhez a könyvben ajánlott „Kisbarátom, hogy vagy?” kérdezz-felelek játékot
alkalmaztam, amely segítette a gyermekeket saját érzelmeik megfogalmazásában és egymás
meghallgatásában. Ezt követően közösen meghallgattuk a „Ha boldog vagy, mutasd meg
mindenkinek” című dalt, amely jó hangulatot teremtett, és lehetőséget adott az érzelmek
mozgáson keresztüli kifejezésére.
Az érzelmek felismerését és megértését szituációs játékokkal mélyítettük el, melyekben
Szomorú Szilárd és Boldog Blanka figurái voltak segítségünkre. A gyermekek aktívan
bekapcsolódtak a játékba, és egyre magabiztosabban ismerték fel az érzelmeket önmagukban
és társaikban. A további szituációs helyzetek során közösen gondolkodtunk azon, mit
csinálnak együtt a jóbarátok, hogyan alakulhat ki konfliktus, és miként lehet ezeket békésen
megoldani.
Különösen érdekes tapasztalat volt számomra, hogy a „Süni irigy lesz” című mese után több
gyermek is saját élményt osztott meg az irigységgel kapcsolatban. Ezek a megszólalások
tartalmas beszélgetést indítottak el, amely során a gyermekek közösen keresték a
megoldásokat. Bár ezek a megoldások gyakran még inkább elméleti szinten jelentek meg,
fontos lépést jelentettek az érzelmi intelligencia fejlődésében.
A foglalkozások zárásaként mindenki saját sünibábot készített, amivel eljátszhatták a mesét.
A hét során érezhetően erősödött a csoportkohézió, csökkent a konfliktusok száma, és a
gyermekek empatikusabb viselkedést tanúsítottak egymás iránt.
Boldogságóra a Kenguru csoportban
Az októberi boldogságóra alkalmával az optimizmus gyakorlása került a középpontba a
Kenguru csoportban. A foglalkozás elején közösen megbeszéltük az optimizmus szó
jelentését, majd sok-sok, az óvodai életből vett példával segítettük a gyerekeket abban, hogy
megértsék a téma lényegét. Egy rövid relaxációs gyakorlat után beszélgettünk arról, mit is
jelent optimistának lenni, hogyan tudunk törekedni az optimizmusra, és miként
befolyásolhatja ez a hangulatunkat, valamint a mindennapjainkat. A beszélgetést Bagdi Bella
„Pozitív gyerek vagyok” című dala tette még élvezetesebbé, amely nagy lelkesedést váltott ki
a gyerekekből.
Ezután egy különleges tükörjáték következett: minden kisgyermek kézbe vette a tükröt, és
megfogalmazott egy-egy pozitív tulajdonságot önmagáról, majd egy társáról is. A játék során
erősödött az önbizalmuk, egymás iránti figyelmük és elfogadásuk.
Vizuális tevékenységeinket is áthatotta az optimizmus szemlélete. A gyerekek
megtapasztalhatták, hogy mindent meg tudunk oldani, el tudunk készíteni, és közben a
jókedvünk is megmaradhat. Az optimista gyermek pozitív szemléletű, bizakodó és derűs. Ha
valami nem sikerül elsőre, bízik abban, hogy legközelebb jobb lesz. Nyitottan, kíváncsian és
örömmel fogadja az új élményeket, embereket és játékokat, miközben empatikus és
segítőkész társaival szemben.
A boldogságóra során a gyerekek értékes élményekkel gazdagodtak, amelyek hosszú távon is
segítik őket a pozitív gondolkodás és az optimista szemlélet kialakításában.
Boldogságóra a Kenguru csoportban
Szeptemberi boldogságóránk témája a hála volt. A foglalkozás során ismét megerősödött
bennünk, hogy a gyerekek érzelmi életének gazdagításában nagy segítség lehet, ha
rendszeresen gyakoroljuk a hálát.
A foglalkozást a „Hervad a virágom, éled a virágom…” gyakorlattal kezdtük, amely segít a
gyerekeknek megfigyelni a testüket és az érzéseiket. Ezután kényelmesen lefeküdtünk,
becsuktuk a szemünket, és hallgattuk Bagdi Bella „Szép nap ölelj most át engem…” című
zenéjét, amely segített megnyugodni és figyelmünket a belső érzéseinkre irányítani.
Reggeli beszélgető körünkben körbeadtuk a „hála követ”, amelynek szimbolikus jelentése
van: aki kapta, megoszthatta, mi tölti el a szívét hálával, milyen érzések laknak benne –
legyen az öröm, vidámság, csodálkozás, néha szomorúság vagy félelem –, és milyen volt a
napja. Megbeszéltük, miért érdemes hálásnak lenni, például ha valami jó történik velünk,
vagy ha valaki segít nekünk.
Ezután mindenki elkészítette a saját hálakövét: a gyerekek a szedett köveket filctollal
díszítették. Így mindenki kézzel is megélhette a hálát, és a kő egy személyes, színes emlékké
vált az érzéseikről. A foglalkozást hálavonattal zártuk, ahol a gyerekek szavakban és
gesztusokban is kifejezhették hálájukat, és érezték, hogy a közösségben megosztani az
érzéseinket jó és erősítő élmény.
Ez a foglalkozás újra rámutatott, hogy a hálagyakorlás nemcsak az érzelmeinket gazdagítja,
hanem a közösségi élményt is erősíti, és segít a gyerekeknek tudatosan kapcsolódni
önmagukhoz és társaikhoz.
Boldogságóra a Kenguru csoportban
A 7. boldogságóránk az ,,Apró örömök élvezete” téma feldolgozása volt. A témát a testünk és érzékszerveink témahetekhez kapcsoltam. A gyerekek nap, mint nap rácsodálkoznak egy falevélre, apró kavicsra vagy egy illatos virágra, egy bogárra vagy egy jól sikerült otthoni kísérletre. Felszabadultan tudnak kacagni egy kutyus dögönyözésekor vagy amikor a barátaikkal együtt játszanak. Nekik nem kell elmagyarázni, hogy mik is azok az apró örömök, hiszen ebben élnek szabad idejük legnagyobb részében. Érzékszerveink öröme játékunk során ismerkedtek meg az öt érzékszervvel, amelyeknek segítségével élvezhetjük a mindennapok apró örömeit. Az imádok élni című dalt többször is meghallgattuk, valamint elolvastam nekik az Bartos Erika: Tükör című mesét is. Meséhez készülődést mesehívó mondókával kezdtük. Elénekeltük a kedvesség mondókát, amelyet több alkalommal is kezdeményeztek a gyermekek a szabad játék ideje alatt („Ég a gyertya, ég, el ne aludjék, a szívünkből a szeretet, ki ne aludjék”). A beszélgetőkörök alkalmával pedig többször átbeszéltük a témával kapcsolatos új ismerteket. Tapogattunk dobozban tárgyakat, különböző hangszerek közül rá kellett jönni, hogy épp melyik szól, szagoltunk bekötött szemmel illatokat és kóstoltunk édes-sós-savanyú-keserű és csípős ízeket. Körbe rajzoltunk csomagolópapírra egy kisfiút és egy kislányt a gyerekek pedig kiszínezték. Érzékszerveinket megneveztük, megmutattuk egymáson és saját magukon. Közben megbeszéltük, milyen jó dolgokat tudunk csinálni érzékszerveink segítségével. Sokat játszott dalos játékokat és az érzékszerveket éríntő játékokat :”Húzz, húzz engemet…” dalosjátékot, „Mi van a zsákban” című játékot és elmondtuk az „ez itt a szemem….” című mondókát. Nagyon mozgalmas és szeretetteljes boldogság hónap volt, a gyermekek számos új ismerettel és sok- sok pozitív érzéssel gazdagodtak.
Kurucz Katalin
Óvodapedagógus
Boldogságóra a Kenguru csoportban
A téma szerinti boldogságóra és feladatok teljesítése a testmozgás volt. A jó idő beköszöntével egyre többet és hosszabb ideig tartózkodunk az udvaron, ami igazán boldoggá teszi a gyerekeket, hiszen imádnak kint játszani. A tevékenységeket, nevelési területeket úgy terveztük, hogy a mozgás a lehető leggazdagabb formáiban megjelenjen az óvodai napirend minden időszakában. Sorolj fel egészséges dolgokat! A gyerekek többsége zöldségek és gyümölcsök nevét válaszolta. A fiúk főleg a focizást, és más mozgásos tevékenységeket soroltak fel. Szeretnénk, ha megtapasztalnák a gyermekek a mozgás örömét, az együtt mozgás közösségformáló erejét. Megpróbáltunk minél változatosabb, érdekesebb mozgással és az egészséges életmóddal kapcsolatos feladatokat, gyakorlatokat, mozgásformákat kitalálni.Mi az, ami árthat az egészségünknek? Sokan a lustaságot és a sok édesség fogyasztást a kevés vízivást nevezték meg. Mi jut eszedbe a sportról?..jó, hogy lehet focizni; …meg lehet győzni;..erősebbek leszünk;..nem leszünk betegek. Mozgásolimpiát rendeztünk a gyerekeknek és megrendeztük az egészségnapunkat, melyhez a szülők különféle zöldségek és gyümölcsök felajánlásával járultak hozzá. Egészséges turmixok készültek narancsból, banánból és eperből. Ismerkedtünk a gyógynövényekkel, ezekből teákat főztünk. Tartalmas hetet zártunk, ami még közelebb hozta a gyermekekhez a testmozgás fontosságát.
Kurucz Katalin
Óvodapedagógus
Boldogságóra a Kenguru csoportban
Az áprilisi téma szerinti boldogságóra és feladatok teljesítése „Célok kitűzése és elérése” volt. A foglalkozás célja, hogy a gyermekek tudjanak jó, megvalósítható célokat kitűzni, és tegyenek meg mindent azért, hogy ezeket meg is valósítsák. Ha elérnek egy célt, amit kitűztek, akkor megjutalmazhatják magukat. A boldogságóra foglalkozásokat mindig mozgásalapú relaxációs gyakorlatokkal kezdjük. Mi leszek, ha nagy leszek? Olyan leszek, mint a szüleim? Sokat beszélgettünk arról, hogy hogyan szeretnének élni, ha felnőttek leszünk. Mit szeretnének csinálni? Elmondhatták, hogy ki, mit szeretne elérni, mi a legnagyobb álmuk. Volt aki focista szeretne lenni felnőtt korában; más bogarakkal foglalkozó kutató; a kislányok közül néhány énekesek, táncosok szeretnének lenni;….Szerintük, mit kell azért tenni, hogy boldogan éljenek, és azt dolgozzák, amit szeretnének? Mi kell hozzá, mennyi munkával, tanulással jár az. Mit tegyenek, ha nem sikerül? Mi a boldogság, mi teszi őket boldoggá? Ebben segítette őket Lakatos István: Mese a magányos csigáról, aki boldog akart lenni című meséje. A foglalkozás végén foglalkozásos puzzlét készítettek és orvosos szerepjátékot kezdeményeztek a gyerekek.
Kurucz Katalin
Óvodapedagógus
Boldogságóra a kenguru csoportban
Márciusi boldogságóra témánk a megküzdési stratégiák volt. Azt gondolom, hogy a gyermekek számára a megküzdés a legnehezebb feladat. Minden nap éri őket olyan esemény vagy behatás, ami miatt fontos, hogy elsajátítsanak megküzdési stratégiákat. Még a 6-7 éves korosztály számára is nehéz megbirkózni a kudarccal. A csoportomba járó gyermekek közül jó néhányan még most is nehezen viselik, ha egy-egy társuk nem velük játszik aznap, vagy nem ő végzett az első helyen, nem ő nyert egy játékban. A mindennapokban is segítjük őket, hogy minél könnyebben tudják feldolgozni érzéseiket, oldják feszültségüket, csökkentsék félelmüket. Ebben a hónapban nagyon sokat játszottunk, tornáztunk mivel nagyon szeretnek a gyerekek mozogni, kihívások elé állni. Elolvastuk „A türelmetlen nyulacska”című mesét. Majd megbeszéltük mi volt nehéz a nyulacskának? Milyen érzések voltak benne a mese elején és végén? Sokszor a gyerekeknek is nehéz a várakozás, kivárni valamit, valakit. A hónap során a szokásosnál több figyelmet próbáltunk arra szentelni, ha valami nehézség, elakadás éri őket, hogy arra koncentráljanak, miként tudják az adott helyzetet megoldani, és ne ragadjanak benne a problémában. Kirándultunk a tárnoki Halas tóhoz, ahol szintén teret kaptak a mozgásos versenyjátékok. A tevékenységeink középpontjában a mozgásos kihívások álltak, melyekkel sikeresen megküzdöttek a gyerekek. Körbesétáltuk a tavat ahol a hídon való átkelés is sok gyermeket félelemmel töltött el, viszont leküzdötték a félelmeiket és mindenki elérte a célt. Öröm volt nézni, ahogy bíztatták, segítették egymást.
Olykor nem kell más, minthogy higgyük saját magunkban, és magunkat győzzük le, a félelmeinket.
Boldogságóra a Kenguru csoportban
Februárban a megbocsájtás témakörét dolgoztuk fel. A megbocsátás gyakorlása napi szinten jelentkezik a gyerekek életében, hiszen ez az az időszak, amikor a társas kapcsolódások érnek, tanulják, hogyan kommunikáljanak és kezeljék a konfliktusokat. Az óvodás gyermekek életében mindennaposak a kisebb-nagyobb összetűzések, nézeteltérések. Sok olyan szituáció adódik napi szinten, a játék során, ahol a gyerekek akaratukon kívül megbántották egymást. Meg kellett tanulniuk azonban – a kiegyensúlyozott légkör érdekében- megbocsátani és bocsánatot kérni egyaránt.
Beszélgető kör keretében merült fel a kérdés: „Nézz körül, megbántott már téged itt valaki?” A gyerekek sorolták a sérelmeiket. Próbáltuk rávezetni a gyerekeket, hogy ilyenkor haragot érzünk, ami senkinek nem jó. Ennek a haragnak az oldása volt most a kiemelt feladat.
A „Büszke tölgyfa” mese feldolgozásával mutattuk be, hogyan bocsátottak meg az állatok a tölgyfának, hogy segítettek neki, amikor bajba került.
A gyerekek eldönthették, hogy a későbbiekben, simogatással, vagy öleléssel, kézfogással pecsételik meg a megbocsátást.
Kurucz Katalin
Óvodapedagógus
„Mosolygós gyerek vagyok!”
Boldogságóra a kenguru csoportban
Januárban az Optimizmus témát dolgoztuk fel. Meglátni a rosszban is a jót egy nagyon fontos, tanulható képesség, amely átsegíthet minket a nehéz pillanatokon.
Meghallgattuk a Pozitív gyerek vagyok című dalt Bagdi Bella cd-jéről. A hangulati kezdés után az érzelmek kaptak szerepet, a játék során a gyermekek a vidám és szomorú macis archoz párosítottak képeket, majd maguk is utánozták azokat. A beszélgetés során a kis életükből kerestünk olyan eseményeket, amelyek vidámak voltak, és együtt örültünk annak, hogy milyen jó dolgok történnek pl. az óvodában. Beszélgettünk a gyerekekkel arról, hogy a problémákat miként oldhatjuk meg: megoldások keresése, kitartás, türelem, pozitív hozzáállás. Saját mindennapjainkból vettünk példákat és kerestünk megoldásokat
Meg is erősítettük magunkat, egymást, öleléssel, barátok választásával. Mindenki tudott maga mellé választani barátot, aki segít neki, ha rossz kedve lenne. A foglalkozás végén Tükörjátékot játszottunk. Minden gyermek megkapta a tükröt és egy jó tulajdonságot mondott magáról. Ez nagyon tetszett nekik és volt, aki nagyon ügyes dolgot talált ki. A foglalkozás végén meghallgatták A mesebeli kis szűcs mesét, illetve a kellő részeknél becsatlakoztak válaszadással a mesébe.
Kurucz Katalin
Óvodapedagógus
Boldogító jócselekedetek
A karácsonyvárás hangulata járja át a december hónap napjait óvodánkban. Az óvodában mi is közösen kezdtük el a készülődést. Decemberben a Kenguru csoport a „Boldogító jó cselekedetek gyakorlása” témakört dolgozta fel. Kezdésképpen a Szívem kertje történetet hallgatták meg a gyerekek. A „Jószívű” cím elnyerése játék nagyon tetszett a csoportnak. Mindenki igyekezett, hogy minél hamarabb kiérdemelje a „Jószívű” címet. A „Mit tettem jól?”Játék keretében megbeszéltük ki milyen jót cselekedett.
Advent első hetében a Mikulásvárás izgalma tartotta „lázban” a gyermekeket. Ebben az időszakban, a Mikulás is ellátogatott a jó gyerekekhez, akik nagyon jó szívvel készültek a karácsonyra is. Természetesen verseltünk, és énekeltünk, hogy ne maradjuk szégyenben a Mikulás előtt, ha jön hozzánk, és verssel, beszélgetéssel Betlemezéssel a Jézuska is szóba került. Minden nap Kihúztuk az Adventi kalendáriumból az ajándékokat. Az adventi koszorút körbeülve meggyújtottuk az első gyertyát, s a táncoló gyertyalángnál felidézték a már tanult énekeket, verseket. Az elkövetkező hetekben egyre több gyertyaláng égett, s mi is újabb és újabb dalokat, verseket mondog.Péntekenként az Óvoda adventi koszorújánál minden csoport közösen vett részt a gyertyagyújtáson. Négy csoport négy gyertya. Minden gyertyagyújtás egy –egy csoport feladata volt. Kis műsorral is kedveskedtek a gyerekek egymásnak. Örömmel és érdeklődve nézték meg a többi csoport műsorát Az advent a várakozás a nyugalom és a megbékélés a türelem időszaka. A csoportszoba is dekorációja is folyamatosan bővült ezzel is segítve az ünnepre való ráhangolódást. Beszélgettünk, a szeretetről, a családról, ki hogyan várja otthon az ünnepet és mivel szeretne örömet szerezni szüleinek. Több csoportban mézeskalácsot sütöttek, a sülő mézeskalácsok fahéjillata lengte be az óvodát. Idén is csatlakoztunk a Tárnokhír Online felhívása, ahol cipős dobozba készítettünk meglepetést a nehezebb helyzetben lévő gyermekek számára. Nagy volt az öröm, mikor nézegették, mik kerülnek a dobozokba. Egymást is kérdezgették, mit hozott, és mit lehetne még belerakni. A gyerekek örömmel válogatták a játékokat és díszítették a dobozokat. A cipődoboznyi ajándékgyűjtéssel arra neveljük gyermekeinket, hogy megérezzék/megtanulják: „adni jó”. Természetessé válik számukra, hogy szükséges a rászorulókon segíteni. Az adventi hetek, a karácsonyvárás egyik legjelentősebb ünnepi időszakunk az év során. Elmélyülünk, átgondoljuk mindennapjainkat. Egy kicsivel többet foglalkozunk a szeretettel, a családdal, az otthon melegével Ezeket az értékeket már kisgyermekkorban kell elplántálnunk gyermekeinkben, hogy felnőve igazi belső értékké válhassanak. Így felnőttként a hit, a remény, a szeretet, a tolerancia, mások megsegítése, az önzetlenség, a jóindulat, az odafordulás alapvető igényük és jellemük része lehet.
December 20-án tartottuk óvodánkban a karácsonyi ünnepséget. A gyerekek álmélkodva, csodálkozva léptek be a csoportszobákba, ahol már a feldíszített karácsonyfa várta őket. A közös gyertyagyújtáson a negyedik gyertya meggyújtása jelezte, hogy bizony a karácsony eljött. a Kenguru csoport Betlehemes játékkal kedveskedett az óvoda gyermekeinek és a felnőtteknek. Amíg a műsor zajlott megérkezett a Jézuska is. Sok érdekes játék kerülhetett a karácsonyfa alá. A gyermekek már alig győzték kivárni, hogy birtokba vehessék és kipróbálhassák a játékokat. A délelőtt jó hangulatban, vidáman telt el. Játék közben jóízűen eszegették a finomságokat is.
„Negyedik gyertyán a láng, a szeretet fénye,
betölti az éjszakát, a sötétségnek vége.
Ma az összes gyertya ég,
ünnepeljük együtt,
áldott Adventünk után,
a Karácsony eljött!”
Várfalvy Emőke: Adventi gyertyagyújtogató
Boldogságóra a kenguru csoportban
Novemberi témánk a Hála volt. A téma feldolgozása megerősített abban, hogy a gyerekek érzelmi életének fokozásában nagy segítségünkre válhat ennek folyamatos gyakorlása. A foglalkozást a Hervad a virágom, éled a virágom.. gyakorlattal kezdtük, majd a gyerekeket arra kértem feküdjenek kényelmesen és becsukott szemmel hallgassuk meg Bagdi Bella: Szép nap ölelj most át engem… c. zenéjét. Reggeli beszélgető körünkben makkokkal teli kosarat adogattunk körbe. Aki akarta, mesélhetett arról, hogy milyen érzések laknak benne (csodálkozás, szomorúság, vidámság, öröm, harag, félelem stb.). Először én meséltem a saját érzéseimről, aztán a gyerekek is bekapcsolódtak. Később arról beszélgettünk, miért is lehetünk hálásak, pl. ha valami jó történik velünk, valaki segít nekünk. Színeztünk hálakavicsokat is, amiket hazavihettek a gyerekek délután, hogy a szüleiknek is mesélhessenek a hála érzéséről, valahányszor ránéznek a kavicsra. Zárásként hálavonatost játszottunk: Körbejártunk a gyerekek közt ezzel a mondókával:
„Zakatol a hálavonat,
Viszi már az utasokat.
Boldogvárig nincs megállás,
Mondd meg gyorsan, miért vagy hálás!”
Aki előtt megáll, az elmondja, miért hálás és beszáll a vonatba. Mindenki talált olyat, amiért hálás lehetett, és együtt vonatoztunk ki (cipőcsere után) az udvarra.
Kurucz Katalin
Óvodapedagógus
Boldogságóra a kenguru csoportban
„Mindenki örömére!”
Októberi témánk feldolgozása az Apró örömök élvezetevolt. A nyári időszakban különböző projektekkel készülünk a gyerekeknek. Csoportunkban az állatos témák a mindennapjaink része, a gyerekek nagyon nyitottak irányukban. Bizonyított, hogy állataink jelenléte teljesebbé és boldogabbá teszi életünket. Járjunk nyitott szemmel! Vegyük észre az apró dolgokat, melyek örömet okoznak. Milyen felelősség és egyben mekkora öröm, de nagy felelősség is az állattartás. Felhívtuk a gyerekek figyelmét a felelős állattartásra, állatvédelemre is. Hagyományaikhoz híven idén is megtartottuk az állatok napját. Állatos verseket tanultunk, meséket hallgattunk, a gyerekek által hozott könyveket nézegettük. Utánoztuk mozgásukat és hangjukat. Az állatok szeretetét nem lehet könyvekből megtanulni, tanítani. Az élménynyújtás, tapasztalatszerzés, tevékenykedés a legjobb módszer arra, hogy az óvodás gyermekek az állatokkal közeli kapcsolatba kerüljenek, ezáltal kialakuljon bennük a szeretet, gondoskodás, védelem érzése. Az állatok napjához kapcsolódóan a „nem szeretem állatok” hetét rendeztük meg. Állatok, amelyeket nem szeretünk, amelyeket gusztustalannak tartunk, vagy amelyektől viszolygunk. Igaz akad ilyen? Na és ha jobban megismerjük őket? Ezen a héten a gyerekek behozhatták házi kedvenceiket megmutatni társaiknak és hüllőkiállítást is tartottunk. Köszönjük Takács Beának és Takács Tibornak, akik a hüllőkiállítást megtartották és sok új ismerettel szolgáltak ezekről az állatokról. Megismerkedtünk kígyófajtákkal, teknősökkel szakállas agámával és óriás csótányokkal is. A gyerekek nyitottak voltak és bátran vették kézbe ezeket az állatokat. A gyerekek élvezték a hetet, a közösségünkben a hangulat egyre bensőségesebb.
Boldogságóra a kenguru csoportban
„Mert együtt játszani jó!”
Szeptemberben egy új közösséget kellett kovácsolnunk, mivel négy épület nagycsoportosai kerültek egy csoportba. Cél, hogy nagyobb körben alakuljon ki baráti kapcsolat. A barátságok alakulása, a játszócsoportok állandó változása a gyermekek fejlődésének a jele. Fontos a kooperatív együttműködés, a személyiségjegyek, temperamentumok felismerése és finom terelgetése. A gyermekek játszva, indirekt módon tapasztalják meg és értelmezik a társas kapcsolatok fontosságát. Kézenfekvő volt számomra, hogy legelőször a társas kapcsolatok ápolása témát fogjuk feldolgozni. A foglalkozás során felelevenítettük Bagdi Bella dalát a Jól érzem magam boogie-t, vidáman játszottunk és megmutattuk mindenkinek, hogy boldogok vagyunk. A gyerekek barátságkarkötőt készítettek egymásnak és szituációs játékokat játszottunk. Az irigy süni történetét is meghallgathatták tőlem a gyerekek, majd ezt követően beszélgettünk arról, hogy mi is az az irigység. A foglalkozás végén kiszíneztük a barátság jelét.
A gyerekek a boldogságórák kapcsán megtanulják, hogy sokkal vidámabban telik a nap, ha közösen, együtt tölthetik az időt, s tisztában vannak azzal is, hogy a társas kapcsolatokért bizony tenni kell pozitív odafordulással, a társak meghallgatásával.
Boldogságóra a Mesevár Óvoda Templom utca Telephelyén
„Apró örömök élvezete”
Boldogságóra a Mesevár Óvoda Templom utcaTelephelyén
„Mert együtt játszani jó!”
Az októberi hónap témája a társas kapcsolatok ápolása volt, amit a 3-4 éves korosztállyal dolgoztunk fel. Ebben a korban még a gyermekek tevékenységformáira leginkább az egymás mellett, egyedül játszás, tevékenykedés a jellemző. Célunk, hogy megtanítsuk őket az együtt játszásra és olyan viselkedésmintákat tanítsunk nekik, ami közelebb hozza őket egymáshoz. Mindennap mesélünk, éneklünk, mondókázunk. A közös mesehallgatás, a mese élményeket elevenít fel, élményeket hív elő. Célunk a közös élményszerzés, mely építő jelleggel van mindannyiunk személyiségének fejlődésére, társas kapcsolataink pozitív alakulására (www.boldogságóra .hu). A gyerekek kérésére addig ismételjük a meséket, énekeket, amíg kérik. A kiscsoportosok jellemző játékformája a gyakorló játék. A gyerekekkel való közös játék az együtt építés, kirakózás is közösségépítő, hiszen itt is a tevékenységeket együtt végezzük. . Egymás nevének, jelének megtanulása céljából a szőnyegen labdát gurítva, egymásnak adogatva valósítjuk meg ezzel is elősegítve a társas kapcsolatok erősítését, a csoport igazi közösséggé kovácsolását. (Kép forrása: Pinterest)
Boldogságóra a Mesevár Óvoda Templom utca 15 Telephelyén
A január témája a célok kitűzése és elérése. Meghallgattuk a „Van nekem egy álmom c.dalt és a “Boldogvár” mesét, amit el is játszottuk. Januári projektünk a mesterségek foglalkozások volt, amihez jól lehetett csatlakoztatni a hónap témáját. A céljaink egyben az álmaink is. Lerajzoltuk, hogy ki mi szeretne lenni és beszélgetőkör keretein belül megbeszéltük, hogy minden sikerülhet, csak igazán akarni kell.
Halastavi kirándulás a hála témakörében
Halas-tavi kirándulásunk
A tárnoki mesevár óvodások Kenguru csoportjának egyik legkedveltebb programja a kirándulás. Nagycsoportosok (5-6 évesek) lévén bármikor felkerekedhetünk és elindulhatunk. Év elején a közelbe terveztük, természetesen az egészséges életmód jegyében gyalogosan. A hála fogalmának feldolgozására is alkalmas ez az együttlét a Boldogság óra keretében. A közös játékok, beszélgetések a dajka nénikkel, az óvodapedagógusokkal lehetővé teszik az óvodások számára a fogalom értelmezését. A mellékelt fényképpel megörökítettük ezt a közös élményt. A feltett kérdésekre pedig tudták a gyerekek a választ: „Kinek köszönhetitek, lehettek hálásak azért, hogy el tudtatok jönni velünk kirándulni?-A dajka néniknek, óvó néniknek.”
„A finom elemózsiáért, amit hoztatok?-Anyukánknak, jött a választ.